(Jegyzet: Ez a rész a 11. fejezetből lett kivágva (Bonyodalmak") Arra ösztökélt, hogy szedjem ki, de nem tudom megmondani, hogy miért, ezért csak engedtem. Amikor már túl késő volt, hogy visszategyem, észrevettem, hogy mi zavart be. Habár utaltam Bella ügyetlenségére néhány tornatermi jelenetnél, de igazán sosem mutattam be élesben. Ez az egyik alkalom, amikor Edward figyelte”, és így ez a természetes közeg bemutatni esetlenségét. Ha ha- és most a magyarázatom madnem hosszabb, mint a kimaradt rész!!)
Badminton (Tollaslabda)
Besétáltam a tornaterembe, kedvtelenül, bizonytalanul. Elmentem az öltözők szekrényei mellett, amiket felváltott a ruhatár, csak néhány, körülöttem lévő ember figyelt fel rám. Tény, nem teljesen értettem mi a helyzet, egy tollaslabda landolt Nem volt nehéz, éppcsak veszélyesen rázúdult a kezemre. Láttam, hogy pár másik gyerek az osztályból titokban engem bámul. Clapp edző parancsba adta, hogy alkossunk párokat.
Óvatosan - néhány csökevény megmaradt Mike udvariasságából -, felém jött, és megállt szemben velem.
Ez egy kimaradt fejezet a Twilightból - Stephenie küldte el a Twilight Lexiconnak. A baleset után játszódik, amíh Phoenixben vannak.A fordítás nem tökéletes:
Másnap reggel, elmentünk egy kaszinóba. Természetes fény sosem érte el a játékterem padlóját, hogy ez nagyon egyszerű volt. Edward azt mondta, hogy ez alapvetően elvárható volt tőlük, hogy elmenjenek egy kis pénzt elveszteni a hotelbe - egy berendezés mint a mi lefoglaltunk, speciális osztálybeli látogatóknak volt, úgy ismerteknek mint magas-tétek. Ahogy ők sétáltak - és én gurultam a kerekes székemben - keresztül az elegánsan dekorált kaszinó kiválóságain, háromszor Alice megállt egy egyszerű nyerőgépnél és becsúsztatta a kártyát a scannerbe. Minden alkalommal amikor ezt tette, szirénák harsogtak, fények forogtak és egy elektronikus szimulátor csörgő érme hangokat adott ki, jelezvén a nyeremény fel lett számolva a részére. Megpróbált rávenni hogy megtegyem egyszer én is, de én skeptikusan megráztam a fejem.
„Azt hittem itt feltételezetten pénzt vesztesz” - vádolta,
„Oh, fogok.” Biztosított róla.” De addig nem amíg meg nem izzasztom őket egy kicsit.” Bűnös mosolya volt.
Elértünk egy bőkezűen dekorált részét a nagy kaszinónak, ahol nem nyerőgépek voltak vagy átlagosan öltözött turisták műanyag pohárban aprókkal. Plüss fotelek helyettesítették a forgós bárszékeket, és a hangok csendesek voltak, komolyak. De mi tovább haladtunk, át arannyal díszített ajtókon egy másik szobába, egy privát szobába,még fényűzőbbe. Végre megérettem miért ragaszkodott Alice a puszta sejelmhez, smaragdzöld ruhához, amibe ma bújtatott, miért viselt ő hosszú fehár szatén szarongot - rövid csipke toppal ami felfedte az ő feszes, fehét hasát és miért elsöprő és ellenállhatatlan egy szintén selyem öltönyben.
A játékosok ruházata ebben a szobában exluzivan ragyogó volt, melynek költsége a képzeletemet felülmúlta. Egy kevés kifogásolhatatlan idős ember széke mögött állt egy fiatal nő ragyogó, vállnélküli ruhában, mint a filmnekbe. Sajnáltam a gyönyörű nőket ahogy az ő pillantásuk elkapta Alicet és Edwardot, realizálva a saját tökéletlenségüket, amit először felbeszültek és a partnerük tökéletlenségét, amit másodiknak fixíroztak. Én a rejtély voltam és az ő pillantásuk elsuhant rólam, elégedetlenül.
Alice elsuhant a hosszú rulett asztalok mellet és hajlongtam amint a puszításra gondoltam amit megbosszul.
„Természetesen tudod hogy kell black Jacket játszani”Edward előre hajolt hogy a fülembe súgja.
„Viccelsz?” Éreztem ahogy a vér kiszalad az ereimből.
„Ismerve a szerencsédet, nem tudnék teljesen többet veszteni, mint ha téged játszani engednélek.” Kuncogta. Tovább tolt engem az asztalhoz, ahol három üres szék volt. A két hibátlanul öltözött, elvárhatóan méltóságteljes ázsiai ember hitetlenül nézett fel, amit Edward gyengéden átemelte az egyik szabad bársony fotelbe és elfoglalta a másik helyet mellettem. A csinos keleti szépség aki az asztal végén állt,bántó hitetlenséggel nézett, ahogy Edward birtoklóan. megcirógatta a hajam
„Csak egy kezet használj” suttogta majdnem csendesen a fülembe.”És tartsd a kártyáid az asztalon túl.”
Edward csendesen beszélt egy pár szót az osztóval és két lenyűgöző kék zseton kupac tűnt fel előttünk. Nem voltak feliratozva - és egyébként sem akartam tudni. Edward egy kis halmot magának tolt, egy nagyobbat nekem. Edwardra bámultam zavaró pánicomban, de ő csak huncutul mosolygott, mialatt az osztó kiosztotta a lapokat.
Felvettem a kártyáimat óvatosan egy kézzel, mereven az asztal fölött tartva őket. Két kilencesem volt. Edward lazán tartotta az övéit, láttam hogy volt egy ötöse és egy hetese. Védekezően néztem a két úriemberre mellettem, szándékosan de félelemmel, óvatosan figyelve mi volt a protokoll a tétek megtevésére a Black jack asztalál. Megkönnyebbülésemre, elég egyszerűnek tűnt. Az első felmutatta a lapjait, és bemutatta a laokat, a második becsúsztatta a kártyáit a tétje alá, az asztalon hagyva őket és én nem. Gyorsan leraktam a kártyáimat, furán becsúsztatva őket a zsetonjaim alá - arcom égett - amikor az osztó rám nézett. Későn vettem észre hogy az osztónak királynője van. Edward puhán elsöpört az asztalon és az osztó egy kilencest dobott elé. Rá bámultam amint az ember mellettem elismerően morgott.
Az osztónak bubija volt és én vesztettem, mint ahogy mind a két ázsiai ember. Ő szabályosan megkönnyített minket a zsetonjainktól. Hallottam egy halk zűrzavar hangjait a rulette asztal felől, de féltem oda nézni. Edward előre tolt egy újabb kupacot a zsetonjaimból az asztalra és elkezdődött újra.
Amikor az én zsetonjaim elfogytak, Edward átadta a felét nekem, képtelen visszatartani az ő meglepődött mosolyét. Jól játszott, háromszor nyert olyan gyakran mint a többi ember az asztalnál. De, a tétjeim kontrolsásával, gyorsabban vesztettem el a zsetonokat, mint ahogy ő képes volt visszaszerezni őket. Eddig még egy kört nyertem. Megalázó volt - de legalább biztos lehetek abban hogy nem leszek játékfüggő.
Végül elvesztettem az összes zsetonunkat. Az ázsiai úriemberek és az ő női kíséretük lenyűgözött kíváncsisággal figyelték Edwardot ahogy ő nem tudta visszatartani a jókedvét, halkan kuncogva, de lenyűgözve, mialatt visszatett engem a kerekesszékbe.
Elvörösödtem és a szememet a vastag szőnyegen tartottam amíg eltolt engem, még mindig nevetve.
„Én vagyok a legrosszabb szerencsejátékos a történelemben” motyogtam hallkan.
„Valójában, nem vagy. Ez az ami olyan vicces”. Nevetett újra. „Nem csináltál semmit se rosszul, azon kívül hogy kicsit konzervatívan játszottál. Az esélyek amiket minden körben kihagytál.” Megrázta a fejét vigyorogva.
Épp időben értünk oda a rulett asztalhoz hogy megnézzük Alicest ahogy elveszti az ő látványos tömegű zsetonját egy katasztrófatikus körében a keréknek. A sok reménykedő játékos akik a fekete tizenhétre fogadtak gyilkos csalódottságban néztek.
Ő nevetett, egy izgatott, nemtörődöm hangon és csatlakozott hozzánk.
„Eleget vesztettünk?” Suttogtam ahogy kimentünk az arany ajtókon.
„Úgy gondolom a ház elégedet. Valószínűleg te voltál a kedvenc kliensük ma.” kuncogta.”
„Ígérj meg nekem valamit.”
„Bármit amit akarsz”
„Soha se mond el mennyi pénzt vesztettem el ma, kérlek”
Ekkora már a zajos kaszinóban voltunk és ő féktelenül nevetett.
Kimaradt jelenetet a New Moonból! Jacobos! Íme Stephenie kommentárja ehhez a részlethez:
A legnagyobb különbség (és ez egy HATALMAS különbség) a New Moon első tervezete és a végleges között ez: eredetileg, Bella soha nem jött rá, mi volt a baj Jacobbal. Akkoriban ez egy rövidebb könyv volt, hiányzott belőle az a kritikus 70 oldal, amiben Jacob és Bella minden titkukat megosztják egymással és megalapozzák a kapcsolatukat valami olyanná, ami meghaladja a barátságot.
(Mielőtt tovább olvasol, ne engedd, hogy ez a verzió összezavarjon. Valójában nem így történt. Ahogy nőtt az ismeretem Jacob karakterével kapcsolatban, ez az eredeti verzió egyre valószínűtlenebbnek tűnt. (Természetesen Jacob készült áthágni a szabályokat - Ő Jacob!) Olyan ez, mint egy csontváz; csak csont, semmi hús.)
Próbáld meg elképzelni: Bella elmegy Jacob otthonához, hogy a "csoportosulásról" kérdezze. Jacob Sammel és a többiekkel jelenik meg, aztán beleegyezik, hogy négy szem közt beszéljen Bellával. Dobja őt (ennél közelebbi meghatározást nem találtam) és a könyvben már második alkalommal van összetörve a szíve. Oké, ez mind ismerősnek tűnik. De azután ezen az éjszakán... nem történik semmi. Jacob nem szegi meg a szabályokat és nem mászik be Bella ablakán, hogy beszéljen vele. Jacob nem ad neki segítségeket, nem próbál meg segíteni neki, hogy rájöjjön arra, amit már tud. Bella még mindig el van különülve mindenkitől, magányos. Fogalma sincs arról, hogy Victoria odakint van, vadászik rá vagy arról, hogy a vérfarkasok is odakint vannak és őt [Bellát] védik.
Bella túl makacs ahhoz, hogy elfogadja Jacobtól a nemleges választ. Már nincsenek meg benne azok az önértékelési problémák, amik beavatkoznak az Edward-dal való kapcsolatába a New Moon elején. Nem, Jacob többel TARTOZIK neki ennél, a fenébe is, és ő meg fogja szerezni, ami jár.
Bár nem találja Jacobot, a keresése a sziklák tetejére vezeti őt. Emlékszik, mikor a "csoportot" nézték, ahogy belemerülnek a feledésbe - és tudjátok Bella mennyire függője a hallucinációinak. A fejesugrás az ő ötlete ebben a verzióban. Ezúttal, amikor Jacob megmenti az életét, a kölcsönhatás 180 fokos ellentétben áll a végső változattal.
- Hogyan jutunk ki innen? - köhögtem és köptem a szavakat. Most már annyira fáztam, hogy a testének melegén, ahogyan óvatosan a hullámok fölött tartott és a hátamban lévő fájdalmon kívül mást nem nagyon éreztem. Úgy tűnt, hogy az áramlatok a lábaimnak feszültek, megállás nélkül, de azok nem mozdultak így csak képzelhettem őket.
- Elvonszollak a tengerpartig. Te pedig mozdulatlan maradsz, mintha eszméletlen lennél és nem küzdesz. Ez majd megkönnyíti.
- Jake - mondtam aggodalmasan - A víz túl erős. Talán még egymagad sem tudnád végigcsinálni, nemhogy engem húzva.
- Én halásztalak ki, nem? - túl közel tartott ahhoz, hogy lássam az arcát, de a hangja nagyon önelégültnek hangzott.
- Igen, te voltál. - egyeztem bele kétkedve - De hogyan? Az áramlat...
- Erősebb vagyok nálad.
Vitatkoztam volna, de a víz éppen akkor döntött úgy, hogy előtör a gyomromból.
- Oké. - mondta, mikor befejeztem az öklendezést - Ki kell, hogy vigyelek innen. Emlékezz, maradj mozdulatlan.
Túl gyenge voltam ahhoz, hogy vitatkozzak, de rettegtem elhagyni a biztonságos sziklákat és hagyni, hogy a hullámok megint elkapjanak. Ahogy belenyugodtam két perccel ezelőtt abba a tudatba, hogy fulladozok, most éppannyira féltem. Nem akartam visszamenni a sötétbe. Nem akartam, hogy a víz újra ellepje az arcomat.
Éreztem, ahogy Jacob elrugaszkotott a szikláról. Én a hátamon voltam ő pedig még mindig a karjai alatt tartott, ahogy húzott a part felé. A háborgó víz közeledett felénk és én bepánikoltam és rugdalózni kezdtem.
- Hagyd ezt abba. - szólt ingerülten.
Küzdöttem, hogy mozdulatlan maradjak és ez sokkal nehezebb volt, mint amennyire valaha is gondoltam, még a kimerült, görcsben lévő végtagjaim ellenére is, amik semmi mást nem akartak, mint mozdulatlanul sodródni.
Elképeztő volt - úgy szeltünk keresztül a vizen, mintha egy kötél húzott volna minket a part felé. Jacob volt a legerősebb úszó, akit valaha láttam. Az áramlat lökése és felfogása mintha csak meg sem zavarta volna az egyenes utat, amit a hullámokon keresztül vágott. És gyors volt. Világrekort-sebességű.
Aztán éreztem, ahogy a homok súrolta a sarkamat.
- Oké, felállhatsz, Bella.
Amint elengedett, arccal beleestem a térdig érő hullámokba.
Kiemelt, mielőtt még több vizet nyelhettem volna, könnyedén a vállára dobva és a homokra lépdelt. Nem mondott semmi, de a lélegzetvétele zavart volt.
- Arra - motyogta magának és irányt váltott. Én - mivel a válláról lógtam - csak a nyomokat láttam a vizes homokban, amit a meztelen lábaival hagyott.
...
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
