Hol kezdődött...
A vámpír szláv eredetű szó, jelentése: vérivó.
Létezésük nem újkeletű: Már az egyiptomi és az ókori görög mitológiában is voltak vérrel táplálkozó démonok, sőt istenek is, Asszíriában pedig úgy tartották, hogy az ember, akit nem szükséges szertartás szerint temetnek el, a holta után visszatér, hogy és vápírként él tovább. Egyesek úgy tartják, hogy az első vámpír a bibliai Káin volt, Ádám és Éva fia, aki, miután megölte öccsét, Ábelt, megkóstolta annak vérét.
Erők
A leendák szerint a vámpírok különleges, természetfeletti képeségekkel bírnak: képesek az alakváltásra (ha kedvük tartja, denevérré, farkassá, vagy más állattá változnak), bárhova bejutnak, befolyásolni tudják áldozatuk akaratát, sőt repülni is tudnak.
Gyenge pontjaik
Ők sem tökéletesek: félnek a napfénytől, a szenteltvíztől, a feszülettől, a fokhagymától, és kerülik a felszentelt helyeket. Furcsa tulajdonságuk, hogy tükörben nem jelenik meg a képük, így könnyű felismerni őket. Egyes történetek szerint, ahhoz, hogy feltöltődjenek a nappalokat kopórsóban kell tölteniük, ha ezek megsemmisülnek, kénytelenek menekülőre fogni. Elpusztításuk nem túl finom módszerrel történik: egyenesen a szívüket kell átdöfni egy karóva, majd levágni a fejüket - kizárólag ekkor szűnnek meg létezni.
Táplálkozás
Lételemük az emberi vér - de akadnak olyan vámpírok akik beérik a kisebb energiát adó állíti vérrel is. A nagyobb, szabadon hagyott ereket támadják - így a níaki ütőér szinta az összes történetben az elsődleges célpontjuk között szerepel. A marást a két hegyes szemfogukkal hajtják végre, a "harapás" helyén, apró szúrásnyomok maradnak.
Vámpírrá változás
Többféle módon képesek az emberi halandót halhatatlan vérszívóvá átváltoztatni - ezek közül a vámpírvér elfogyasztása a leggyakrabban előforduló motívum. |