Csak mert nem engedek a kísértésnek, hogy megkóstoljam a bort, ez még nem jelenti azt, hogy nem tudom méltányolni a bukéját.


Az erőmből csak annyira tellett, hogy kicsit csendesítsem a zokogásomat - de csak visszatartani bírtam, abbahagyni nem. A könnyeim továbbra is ömlöttek. Hiába kerestem, sehol nem találtam a lelkemben azt a csapot, amivel szabályozhatnám az áradásukat.


A külvilág semmit nem jelent számomra, ha nem vagy velem.


Én csak azt tudom, hogy én mennyire szeretlek téged (...). Mintha egyetlen csenevész fát hasonlítanál össze egy egész őserdővel!


A gyűlölet szenvedélyes érzés.


A szemét hagytam utoljára, mert tudtam: ha egyszer belenézek, alighanem elveszítem gondolataim fonalát.


Megpróbáltam visszaszámolni, de képtelen voltam rájönni, hová tűnt nyomtalanul az a sok-sok nap. Azok a feszültséggel, aggodalommal teli hetek... miközben állandóan, rögeszmésen foglalkoztatott az idő, a saját időm valahogy észrevétlenül eltűnt. A tér, amelyben még volt lehetőségem átgondolni a dolgokat, és terveket szőni, elfogyott. Kifutottam az időből.


Nem kívánhatod meg, ami már úgyis a tied.


Te sokkal fontosabb vagy nekem, mint bármi más a világon. És te nekem adtad saját magadat. Ez sokkal több, mint amit megérdemlek, és ha ezen kívül is kapok tőled bármit, az csak még jobban felborítja az egyensúlyt kettőnk között.


A szépség átok is lehet, nemcsak áldás.


A magamfajtának nem szabadna embernek lennie. Aki úgy vonzza a bajt, mint én, az nem lehet ennyire védtelen!


Egy kis balhétól csak szórakoztatóbb az élet.


Te vagy az egyetlen nő, aki valaha is megérintette a szívemet. És az mindig a tiéd lesz.


Ebben a pillanatban úgy tűnt, mintha eggyé olvadtunk volna. Ami neki fájt, az mindig fájt nekem is, és mindig is fájni fog - most pedig az öröme szerzett nekem is örömöt. Ugyanakkor a boldogsága valahogy fájdalmas is volt. És ez a fájdalom csaknem tapintható lett - úgy égette a bőrömet, mint a sav, mint valami hosszan elhúzódó gyötrelem.


Lehet, hogy te elég bátor és elég erős vagy hozzá, hogy nélkülem élj, ha úgy gondolod, hogy így a legjobb. De én sose bírnék ennyire önfeláldozó lenni. Nekem veled kell lennem. Csak így tudok élni.


Te vagy a nap. Az én személyes napom. Te oszlattad el a felhőket.


Olyan nehéz leírni, hogy miről is van szó. Egyáltalán nem olyan, mint a szerelem első látásra. Inkább, mint... mint a gravitáció. Ha meglátod azt a valakit, akkor egyszerre nem a tömegvonzás ereje köt a földhöz többé. Hanem ő. És többé semmi más nem számít, csak ő. Egyszerűen mindent megtennél, bármivé lennél az ő kedvéért... Azzá válsz, amire neki a legnagyobb szüksége van: a védelmezője leszel vagy a szerelmese, a barátja vagy a testvére.


Eldöntöttem, melyik életet választom, most már szeretném elkezdeni élni.


Azt úgy sem tudod elérni, hogy olyan helyre menjek, ahol te nem vagy! - mondtam. - Az nekem a pokol lenne.


Olyan hamar visszajövök, hogy nem is lesz időd hiányolni.
Vigyázz a szívemre - itt hagytam nálad!


Ha véghezviszem az akaratomat, az időm nagy részét Edward csókjával tölteném.


Természetes volt, hogy Sam-et Emily-vel láttam, és mással nem is tudnám elképzelni. Ahogy rám nézett... emlékeztetett egy pillantásra, egy olyanra, amit néha Edward szemében láttam - amikor rám nézett.


Soha sem fogom megbocsátani magamnak, amiért elhagytalak. Akkor se, ha száz ezer évig is élek.


A normális emberek futnak a szörnyek elől, Bella. És én soha nem állítottam azt, hogy normális vagyok. Csak ember.


Tudtad, hogy a rekordom majdnem olyan jó, mint Charlisle-é, jobb, mint Esme-é és eggyel jobb mint Edward-é... Még sohasem kóstoltam emberi vért.


Sajnálom, hogy egy szörnyeteg vagyok. Mostantól megpróbálok viselkedni.

 - Mondhatnám, hogy sajnálom, de nem.
 - És nekem pedig azt kellene sajnálnom, hogy te nem sajnálod, de nem. 


 - Elképesztő. Hogy lehet valaki ilyen apró, mégis ennyire idegesítő??
 - Ez tehetség.


 - Itthon vagyunk csipkerózsika, ideje felkelni.


 - Nagyon örülök, hogy Edward nem ölt meg. Minden sokkal viccesebb körülötted.


 - Inkább a barnákat szeretem.


 - Bajban vagy. Hatalmas bajban. A dühös grizzlik unalmasak lesznek azután, amit itthon kapsz.


 - Azon gondolkodtam, miért szúrtad meg. Nem mintha ellenezném.


 - Hé, vámpírlány!


 - Grizzliket megszégyenítő haragra készültem, és ez az, amit kapok? Gyakrabban kellene felhúznom téged.